KETTŐ

Wedge Antilles szalutált Ackbar admirálisnak, és addig nem mozdult, amíg a kalamári nem viszonozta.

– Köszönöm, hogy fogadott, uram!

– Önt látni mindig öröm, Antilles parancsnok. – Ackbar a fejét nem mozdította, csak a szemével intett a helyiségben tartózkodó másik férfi felé. – Salm tábornokkal éppen annak a lehetőségeit fontolgatjuk, hogy vissza kellene illeszteni a Flottába a Zsiványkommandót. Az egység névsora igen hatásos.

A barna hajú vadászpilóta bólintott.

– Igen, uram. Ha megengedi, volna egy megjegyzésem a névsorral kapcsolatban! – Wedge észrevette, hogy Salm felkapja a fejét. – A megkérdezésem nélkül megváltoztatták a beosztásokat.

Salm elfordult a sarokban lassan forgó kék gömbtől, és a háta mögött összekulcsolta a kezét.

– Vannak körülmények, amelyekről ön nem tudhat, Antilles parancsnok, és amik szükségessé tehetik a változtatást.

– Ezzel tisztában vagyok, uram. Hobbie Kilvan és Wes Janson hadnagyok önállóan is el tudtak volna vezetni egy köteléket. – Én nem akartam elveszíteni őket, de az a csata nagyon régen volt. – És azt is megértem, hogy embereim felét politikai megfontolásból veszítettem el...

– Csak éppen nem ért vele egyet – kapta fel a fejét Ackbar admirális.

Wedge élesen visszavágott:

– Admirális, én már két és fél éve szolgáltam a Szövetséget, azóta, hogy a császár meghalt, amikor valakinek eszébe jutott, hogy új szövetségeseink elé hősöket kell állítani... hogy mi nem banditák vagyunk, amiknek a Birodalom lefestett minket. Beszédeket tartottam, csecsemőket csókolgattam, megvan már az összes valaha élt politikus holoképe... sokról azt sem tudtam, hogy léteztek. Ott voltam, amikor a propagandagépezet létrehozta a Zsiványkommandót, és neki tulajdonította a Halálcsillag nevű luftballon kilyukasztását.

A folori vadászpilóta-kiképző parancsnoka ridegen elmosolyodott.

– Akkor bizonyára azt is megérti, miért van szükség arra, hogy a szövetségeseink képviseltessék magukat a tiszteletreméltó flottában!

– Igen, de tudom azt is, mi a különbség egy igazi kötelék és azon szörnyeteg között, amivé maguk a Zsivanykommandót tették. A Birodalom nem fogja megadni magát pusztán azért, mert egy tucat hajó előbukkan a hiperűrből.

– Természetesen, nem.

– Csakhogy, tábornok, a mi diplomatáink ezt sugallják. A bothaiak is akarnak egy pilótát küldeni a kötelékbe, mert ők bukkantak rá a második Halálcsillagra, minek köszönhetően mi megsemmisíthettük azt. És azt is megértem, hogy miért van szükség két thyferraira... hogy ezek az őskövületek megbirkózzanak a bacták gépeivel...

Ackbar feltartotta a kezét.

– Parancsnok, most az a kérdés, hogy a pilóták a kadétok legjobbjai közül kerültek-e ki?

– Nem, uram, de... – De?

Wedge nagyot sóhajtott, és lassan engedte ki a levegőt. Luke most azt mondaná, a harag rossz tanácsadó. És igaza volna, mert a harag még sosem vitt közelebb a célomhoz.

– Admirális, én egy harci alakulat parancsnoka vagyok. Elit osztag vagyunk, és én csak egyetlen dologban akarok változást: a túlélések számában. Ön hagyta, hogy kiválogassam a pilóták legjobbjait, és én egy csodás csapatot hoztam össze. Azt hiszem, olyan egységet faraghatok belőlük, hogy a Birodalom tényleg rettegni fog tőlük. És – tette hozzá Salm tábornok felé fordulva –, egyetértek a névsorral, kivéve a Zsivány Ötöst és az osztag vezetőjét.

– Deegan hadnagy ragyogó pilóta.

– Ez igaz, tábornok, de koréliai, mint én. És Corran Horn. Szerintem politikailag nem előnyös, ha Korélia több fővel képviseli magát a Zsiványkommandóban.

Ackbar admirális felvonta egyik szemöldökét. – Tud esetleg javasolni valakit a helyére?

– Igen, Gavin Darklightert – bólintott Antilles. Salm megrázta a fejét.

– Ő csak egy földműves a Tatuinról, aki azt hiszi, mert homoksiklóval buckapatkányokra lövöldözött, attól már hőssé is vált.

– Már megbocsásson, uram, de Luke Skywalker is a Tatuinon élt, és homoksiklóról buckapatkányokra lövöldözött, és hős lett belőle.

A tábornok felhorkant Wedge riposztjára.

– De azt ugye nem akarja mondani, hogy az a Darklighter is ura az Erőnek, mint Luke Skywalker? – Erről nincs tudomásom, de azt igenis tudom, hogy

Gavin szíve ugyanúgy dobog, mint Luke-é. – Wedge a kalamári felé fordult. – Gavinnak van egy unokatestvére, Biggs, aki Luke-kal harcolt a Yavinnál. Luke-kal maradt, amikor elrendeltem a visszavonulást. Biggs ott halt meg. És Gavin eljött hozzám, és megkért, hogy csatlakozhasson az én osztagomhoz.

– Amit Antilles parancsnok még nem árult el, admirális, az, hogy Gavin Darklighter még csak tizenhat éves. Egy gyerek.

– Külsőre senki nem mondja meg róla. Ackbar halbajusza megrezzent.

– Már megbocsásson, uram, de az ember életkorát a külseje után megítélni véleményem szerint meddő próbálkozás. Salm tábornok észrevétele mindazonáltal helytálló. Ez a Darklighter még gyerek.

– Azt akarja mondani ezzel, admirális, hogy valaki valahol a Szövetségből kifogást emelne, ha Gavint beültetném a pilótafülkébe? Nem hiszem, hogy Varth parancsnoknak ellenvetése volna vele szemben!

– Ez így lehet, Antilles parancsnok, de ha Varth parancsnok tiltakozna, eredményesebben óvhatná a pilótái életét. – Ackbar igyekezett visszafogni a hangját. – És igen, azt is tudom, hogy Varth parancsnoknak nem kellett szembenéznie a Halálcsillaggal.

A Zsiványkommandó vezére összevonta a szemöldökét.

– Uram, Gavin azért jött hozzám, mert Biggs meg én barátok voltunk. Tartozom ezzel neki! Azt még Salm tábornok is elismerheti, hogy Gavin teszteredményei messze kimagaslóak. Három nap alatt megbirkózott a Redemption-forgatókönyvvel, és kiváló eredményt ért el. Én a shistavanen Shiellel párosítanám. Ők ketten sokra volnának képesek. – Széttárta a karját. – Gavin egyedül van, és új hazát keres. Hagyjuk, hogy megtelepedjen a Zsiványkommandóban!

Ackbar Salmra pillantott.

– Eltekintve az életkorától, van még valami kifogása ellene?

Salm Wedge-re nézett, majd bólintott.

– Ebben az esetben – tekintettel a Redemptionnal elért eredményére –, azt hiszem, ráhagyhatjuk Antilles parancsnokra a döntést.

Ami azt jelenti, hogy nem tetszik neki a másodtisztre vonatkozó javaslatom, nem mintha másra számítottam volna.

– Nagyon kedves öntől, tábornok.

Ackbar kitátotta a száját, ami a kalamáriknál a mosoly jele volt.

– A válasza Solo tábornok kétkedő stílusát idézi fel bennem.

– Sajnálom, uram – mosolyodott el Wedge. – Reméltem, hogy a tábornok beleegyezik, hogy én válasszam meg a másodtisztemet.

A tábornok a vadászpilótára pillantott. – Ki most a másodtisztje?

– Aril Nunb, Nien Nunbnak, egy másik endori hősnek a nővére. Mindent tud, amit a bátyja, együtt dolgozott vele annak csempész korszakában. Sullustot is támogatja, és hogy bekerült a Zsiványkommandóba, azzal a SoroSuub kormány támogatását is megnyertük.

– Parancsnok, önnek kétségei vannak a döntésünkkel szemben?

– Nem, uram – felelte Wedge a fejét rázva. – Akkor mi a probléma?

– Kiváló pilóta, admirális, és szívesen látom a kötelékben, de nem mint a másodtisztemet. Arra a posztra olyasvalaki kell, aki segít nekem a pilóták kiképzésében. Amit Aril tesz, vagy amit a bátyja tett, az ösztönzőleg hat rájuk, de Aril nem tudja tanítani őket. Ha ő frusztrált, a pilótáim is azok, és akkor nekem a káosszal is meg kell birkóznom.

– És ezért új jelöltet talált a helyére?

– Igen, uram – felelte Wedge, és Salmra pillantva várta a reakcióját. – Tycho Celchut akarom.

– Szó sem lehet róla! – Wedge pontosan ezt a reakciót várta Salmtól. – Ackbar admirális semmilyen körülmények között nem menne bele abba, hogy Celchu vezető pozícióba kerüljön. Csak mert éppen nincs börtönben, még nem ok árra, hogy kinevezze.

– Börtönben! – tátotta el Wedge a száját. – Az az ember nem követett el semmit, amiért be kellene zárni.

– Nem megbízható. – Szerintem igen.

– Nézze, Antilles, maga is tudja, min ment át!

– Én, tábornok, csak annyit tudok: Tycho Celchu egy hős, sokkal nagyobb hős, mint én vagyok. A Hothnál ugyanúgy küzdött, mint bárki más, az Endornál pedig egy A-szárnyúval vezetett egy TIE-vadász-különítményt a Halálcsillag ellen. Ő volt a hátvédünk, amikor Landóval felrobbantottuk a reaktort. Ott volt a Bakuránál is, több küldetésben részt vett, és egy zsákmányolt TIE-vadászgéppel önként, tábornok, önként jelentkezett egy titkos küldetésre a Coruscantnál. Elfogták. Megszökött. Ennyi.

– Maga csak ennyit lát belőle? – Hogy érti ezt?

– Maga azt mondta, megszökött. –, Salm arcára acélkemény maszk terült. – Mi van, ha úgy engedték el?

– Hát persze, mint az Endornál – mondta Wedge, és grimaszt vágott, hogy elrejtse mögé egyre növekvő dühét. – Tábornok, maga szellemeket hajszol!

– Igen, az lehet – bólintott Salm. – És azért küzdök velük, hogy megmentsem magát meg az embereit attól, hogy szellemekké váljanak.

– Nos, én is azt teszem, amikor azt akarom, hogy Tycho képezze ki az embereimet, és ezáltal több esélyt adjon nekik a túlélésre.

Salm a magasba emelte a kezét, és Ackbar admirálisra pillantott.

– Látja, admirális, nem hallgat a jó szóra! Tudja, hogy Tycho veszélyt jelent, de nem akarja bevallani. – Én meghallgatok minden érvet, uram, és meg is fogadom, ha azt értelmesnek tartom. Ackbar felemelte a kezét.

– Uraim, kérem! Antilles parancsnok vallja be, hogy Salm tábornok érvei helytállóak! Talán ha némelyiket figyelmen kívül hagyhatnánk, megegyezésre juthatnánk.

– Én is így gondolom, uram, és már beszéltem is Celchu kapitánnyal. A tréning során elfogadta a feltételeimet, és a Z-95-ös Fejvadászt inaktív lézerrel vezette, ami csak megjelöli a célpontot, de nem tesz kárt benne. És a megsemmisítőszerkezet beépítését is elfogadta, amivel bármikor megsemmisíthettük volna, ha letér a kijelölt pályáról vagy eltéved. És elfogadta a házi őrizetet is, amely korlátozza a szabad mozgását. Szó nélkül alávetette magát a kihallgatásoknak, beleegyezett a nyilvános kihallgatásba, és abba, hogy aktát készítsünk róla. Amiatt sem tiltakozna, ha megszabnám neki, mikor, hol és mit ehet.

Salm Wedge és a kalamári admirális közé állt.

– Ez mind szép és jó, és lehet, hogy hatásos, de akkor sem vállalhatjuk a kockázatot.

Ackbar lassan pislantott halszemével.

– Celchu százados elfogadta ezeket a feltételeket?

Wedge bólintott.

– Ő sem különbözik öntől, admirális. Ő is harcos. Amit tud, amire meg tud tanítani bennünket, az megóvja az embereim életét. Az pedig lehetetlen, hogy Salm tábornok soha többé ne engedje ütközetbe.

– Azért igencsak meg kell küzdenie.

– Mint az instruktoromnak, nyílhatna rá alkalma. Meg kell adnia neki ezt a lehetőséget!

Ackbar bekapcsolta a ruhája hajtókájára tűzött apró komlinket.

– Filla hadnagy, kérem, keresse meg Celchu századost, és vezesse hozzám! -A kalamári Wedge-re pillantott. – Merre lehet most?

– Nyilván a szimulátoroknál.

– Hol? – kapta fel a fejét Salm, és elvörösödött.

– A szimulátoroknál megtalálja, hadnagy. Azonnal hozza ide! – Ackbar kikapcsolta a komlinket. – A szimulátoroknál van?

– Éppen Hornra került a sor a Redemption-gyakorlatnál. Tycho mindenkinél jobban tudja, hogyan kell repülni egy TIE-vadásszal, ezért hagytam, hogy ő legyen Horn ellenfele.

Ackbar halbajusza megremegett.

– Úgy tűnik, máris éppen elég szabad kezet adott Celchu századosnak, parancsnok.

– Igen, de mindent el is követek, hogy az én pilótáim legyenek a legjobbak. Nem hiszem, hogy elővigyázatlan volnék.

– Még elővigyázatosabb lehetne, ha nemcsak a saját emberei biztonságára ügyelne, hanem a többiekre is, és nem engedné Tychót a szimulátorok közelébe! – Salm karba tette a kezét. – Ön lehet az Új Köztársaság egyik legnagyobb hőse, de az még nem hatalmazza fel a biztonsági előírások megszegésére.

– Belátom, hibáztam. Talán túl korai volt Tychót repülni hagyni. – Wedge bűnbánón lesütötte a szemét. A Wedge bocsánatkérését követő kényelmetlen csendet Ackbar törte meg.

– Ami történt, megtörtént. Celchu bevonása a forgatókönyvbe csak nehezítette a feladatot, ugye?

Wedge arcára visszalopózott a mosoly.

– Igen, uram. És éppen ez volt a célom. Horn jó, nagyon jó pilóta, és a kötelékében repült három társa sem rossz. Akárhogy is vesszük, Horn és a thyferrai Bror Jace a legjobbak a csapatban. Jace arrogáns, ami Hornt még jobb munkára ösztönzi. Horn másrészt türelmetlen. Ez a halálát okozhatja, és erről csak akkor tudom leszoktatni, ha a szimulátorban öletem meg valakivel. És Tycho erre képes.

Kinyílt az ajtó, és a Lázadók egyik fiatal női tisztje bevezetett egy fekete repülősoverallba öltözött alakot.

– Admirális, ez itt Celchu százados.

– Parancsára megjelentem, uram – mondta Tycho katonásan.

– Pihenj, Mr. Celchu!

Wedge bátorítólag a nála magasabb férfira mosolygott.

Az admirális felállt.

– Távozhat, hadnagy! – A kalamári megvárta, amíg becsukódik az ajtó, azután Wedge felé bólintott. Tycho kapitány, Antilles parancsnok azt mondja, ön számos, a személyes szabadságát korlátozó megszorítást elfogadott. Igaz ez?

– Igen, uram – felelte Tycho.

– Tisztában volt vele, hogy hatástalan bombát visz és hogy nincs semmilyen szabad mozgása?

– Igen, uram.

A kalamári becsukta a száját, és a pilóta kék szemébe nézett.

– Magával sem bántak különbül, mint énvelem, amikor Tarkin nagymoff rabszolgája voltam. De itt még rosszabb sors vár magára, mert Salm tábornok úgy véli, ön fenyegetést jelent az Új Köztársaságra. Miért egyezett bele ilyen bánásmódba?

Tycho vállat vont.

– Ez már a kötelességem, uram. Úgy döntöttem, hogy csatlakozom a Lázadókhoz. Vállaltam, hogy ott fagyok meg a Hothon. Követtem a többieket a Halálcsillagra. Önként vállaltam olyan küldetéseket, amik életveszélybe sodortak. Mindezt pedig azért, mert annak idején úgy döntöttem; hogy csatlakozom a Lázadókhoz. – Lehajtotta a fejét. – Meg aztán önök nem tehetnek velem annál rosszabbat, amit a birodalmiak fogságában kellene átélnem.

Salm homloka verejtéktől gyöngyözött, amint Tychóra mutatott.

– Ez mind nagyon tiszteletreméltó és nemes, de ebben a pozícióban vajon várhatnánk-e el ennél kevesebbet.

– Nem, tábornok, ahogyan Alderaan nemes fiaitól sem várhatunk el kevesebbet. – A kalamári felemelte az adattábláját. – Azonnal szignálom a parancsot, amely Celchu századost a Zsiványkommandó másodtisztjévé nevezi ki, Gavin Darklightert pedig az osztag kötelékébe rendeli.

Wedge látta Salm savanyú ábrázatát, s igyekezett elnyomni a saját mosolyát. De azért Tychóra kacsintott. Két bevetés, két győzelem.

Ackbar még ellenőrizte az adattábla megjelenítőjét, azután felpillantott.

– Antilles parancsnok, elvárom, hogy jelentsen minden szabálytalanságot, ami az alakulatánál előfordul! A jelentések elkészítésének megkönnyítésére egy M-3PO protokollrobotot utalok ki az irodája számára. Használja!

A koréliai az ég felé emelte a szemét.

– Ahogy óhajtja, uram, de véleményem szerint annak a robotnak másutt több hasznát vehetném.

– Ebben biztos vagyok, parancsnok, csakhogy ezt a döntést olyanok hozták, akik rendszeresen nem dobják vissza az előléptetési parancsokat.

Wedge feltartotta a kezét.

– Igen, uram. Megadom magam, de nem hagyom, hogy bolondot csináljon belőlem, admirális. Hadi helyzetben ugyanazt csinálja ön is, mint én, csak amíg ön a nagy hajókat kedveli, én a fürgéket.

– Jól van, örülök, hogy megértettük egymást! – Ackbar az ajtó felé intett. – Távozhatnak. Gondolom még sok a tennivalójuk.

– Igen, uram. – Még valami.

Wedge felpillantott, mire Tycho is az admirális felé fordult.

– Igen? – kérdezték szinte egyszerre.

– Mi a véleményük a Redemption-gyakorlat pilótáiról?

Wedge a másodtisztjére pillantott.

– Elkaptad Hornt?

Tycho elpirult.

– Ó, igen, elkaptam Hornt, de nem úgy, ahogyan szerettem volna. – Büszkén mosolyogva hozzátette – Admirális, ha a Zsiványkommandó többi pilótája is ennyire jó, akkor néhány hónap múlva verhetetlenek leszünk, és a Birodalom a nyomunkba sem érhet.